Na mizujs

Először is BÚÉK mindenkinek, itt a 2016.

Röstellem, de nagyon régen nem volt bejegyzés. Egy kis update, drága Perdim már 6 éves, lekopogom kicsattan az egészségtől, sajnos kutyasulizásra nem jutott idő gyerek, munka és egyéb nehézségek miatt, de fog ez változni még :)

Akció

Napokban pont gyerekkel és kutyával sétáltam, amikor egy berni pásztor kutyus lerohant minket, gazdit húzva maga után a pórázon. Szerencsére csak ismerkedni jött, de azért elég csúnya helyzet volt. Lányom meg is ijedt, elkezdett sírni, Perdi önmagából kikelve ugatott a nagy mamlasz meg csak nézett ki a fejéből. Gazdája elnézést kért de látszott, hogy ezen kívül mást nem tud csinálni.

Kérdés

Ti mit csináltok hasonló helyzetben, ha egy ilyen XXL méretű ismeretlen kutya vehemensen jön felétek?

Emberek kutyaként viselkednek :)

Most két remek videóval jelentkezem, munkahelyen csak óvatosan mert röhögős fajták. 

Helyzetjelentés

El sem tudjátok képzelni, milyen időszak van mögöttünk, bár a bejegyzések dátumából mondjuk azt hiszem kb. lehet sejteni. Sok minden történt az elmúlt majdnem két évben (jóég, 2 év, leírni is meglepő). 2012 vége felé megszületett az életem értelme egy gyönyörű kislány formájában, majd pont, mire az első pár fárasztó hónap után kezdtünk egyenesbe kerülni elvesztettem apámat és a nagyszüleimet, alig néhány hónap leforgása alatt. Az ilyen dolgok az ember fontossági sorrendjét, időbeosztását rendesen át tudják írni, általában a hobbik rovására.

Szóval nem vagyok még kutyakiképző bár azóta is műveltem magam a témában illetve Perdikével elvégeztünk egy alapfokú tanfolyamot még a lányom születése előtt nem sokkal, hogy legyen kutyaiskolás gyakorlatom is. Vizsgáztunk is a végén, 95 pontos eredménnyel, volt nagy dicséret a kis westinek :)

Yaay :)

A középfok sajnos a közbejött családi változások miatt halasztásra került, de remélem hamarosan lesz lehetőségünk folytatni a tanulást. A középfok után nyílnak majd meg különböző továbbjutási lehetőségek Perdinek is, meg nekem is.

A tanfolyam, illetve az ezt megelőző megfigyelős részvételek alatt rengeteg dolgot tanultam. A legérdekesebb, hogy a különböző kutyák mennyire eltérően viselkednek egy-egy tanfolyam elején és milyen sokat változnak a végére, ahogy már egy csapatként dolgoznak. A megfelelő irányítás mellett nagyon gyorsan együttműködővé válnak a kutyák, beleértve a legnehezebb eseteket is. 

A tanfolyamok elején látni, hogy a "problémás kutyáknál" minden esetben a gazdi is problémás. Ilyen esetben az oktatók sosem szemtől szemben támadják le a gazdit, hanem megpróbálják rávezetni, hogy saját maga vegye észre, hogy hol hibázik és miért nem jó az, amit csinál. Ezt főleg azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy amiatt senkinek se menjen el a kedve egy kutyaiskolától, hogy majd biztos jól leoltanak mindenki előtt hogy béna vagyok és milyen ciki lesz. 

A legtöbb ilyen probléma szerintem abból ered, hogy sokan ösztönösen úgy próbálnak a kutyával kommunikálni, mintha egy másik ember vagy gyerek lenne. Ez a legtöbb esetben félreértésekhez vezet a kutyával, hiszen ők máshogy működnek. Amint az ember ezt felismeri és elkezdi jól alkalmazni a megszerzett tudást, hirtelen fényéveket ugrik a kapcsolatuk minősége a kutyával, mint, amikor két különböző nyelven beszélő ember hirtelen talál egy közös nyelvet és elkezdenek társalogni.

Az biztos, hogy könyvből vagy internetről nem lehet megtanulni a kutyákkal dolgozni. Az elméletet meg lehet alapozni de a gyakorlat a döntő, hiszen a kutyák nem műszaki cikkek, amiket egy leírás segítségével meg lehet tanulni használni. Ez nagyon fontos, hiszen minden kutya más, ezért máshogy is kell hozzájuk közelíteni és más tempóban kell elkezdeni együtt dolgozni illetve más és más reakciókat válthat ki a kutyából egy adott szituáció.

Igyekszem összekapni a gondolataimat és folytatni a blogot, kaptam időközben visszajelzéseket, statisztikák is azt mutatják hogy van igény az efféle tartalomra.

Kutyakiképző leszek

Bár a cím már helyből nem jó, de erről késöbb. Szóval kb. két hónapja jött az elhatározás, hogy ha már ennyit foglalkoztam ezzel a témával, miért ne ugorhatnék be a mélyvízbe. Ideje az elméletet és az egykutyás gyakorlatot kiterjesztenem. Mivel kutyaoviba az Őrmezőre jártunk, így mondhatni ismerem az iskolát, szóval innentől egyértelmű volt a választás. Jelenleg megfigyelőként járok ki az oktatásokra, nagyon érdekes és nagyon élvezem az egész dolgot. Rettentő érdekes látni a sok különböző kutyát és gazdit a különböző helyzetekben, szituációkban.

Az elején írtam, hogy a saját bejegyzés címemmel nem értek egyet, de a jelek szerint mégis ezt használom. Azért használom, mert a köznyelvben a kutyakiképző az, aki a kutyaiskolában oktat, viszont a gyakorlatban sokkal inkább a gazdit oktatják, nem pedig a kutyákat. Ez így van rendjén mégha egyeseknek ez furcsán is hangzik. Persze a tanulási folyamatban a kutya is tanul, de nem közvetlenül a kiképzőtől, hanem már a saját gazdájától. Maga a tudásanyag, a módszerek a kiképzőtől a gazdi felé irányulnak, majd a gazdi megpróbálja ezt a gyakorlatban a kutyával együttműködve alkalmazni. A kiképző pedig tud segíteni, korrigálni a hibákat.
Vannak természetesen esetek, amikor közvetlen beavatkozásra van szükség a kiképző és a kutya között, de ez már inkább terápiás foglalkozásokra jellemző, ahol - általában felnőtt kutyák esetében - problémás esetekkel dolgoznak. Ezek lehetnek beilleszkedési, szocializációs problémák, félelmek, agresszív viselkedési gondok.

Ahogy szaporodnak a gyakorlati tapasztalataim igyekszem összefoglalni, megosztani a gondolataimat erről is, most még nagyon az elején járok ennek a folyamatnak és mivel az időm elég szűkös így lassan (de biztosan) haladok csak. Jövőre amint sikerül egy teljes hetet felszabadítanom, nekirugaszkodom az eléleti oktatásnak is, így ezután már még aktívabban fogok tudni részt venni a kutyaiskola életében.

Klikker: Alapok

Korábbi írásaimban többször említettem a klikker használatát, illetve az egész dolog mikéntjét, de még idáig nem írtam ennek egy dedikált postot. Mivel az általam preferált kutyanevelési módszer egyik kulcs eleme, így épp ideje alaposabban foglalkozni a kérdéssel.

Mi az értelme, mire jó?


Ez az első kérdés, ami felmerül mindenkiben ezzel kapcsolatban. Sokan szkeptikusak, hülyeségnek gondolják illetve nem utolsó sorban cikinek, hogy kattingasson a kutyának.
De lássuk, hogy mire is ez az egész. Az utóbbi 1-2 évtizedben a kutyanevelés alapjaiban átalakult, persze itt a nyugat-balkánon ez még csak az utóbbi évekre jellemző, de szerencsére egyre többen érdeklődnek.
A klikker lényegében egy olyan kommunikációs eszköz, amivel a kutya helyes cselekedeteit mindenféle félreértést elkerülve leszünk képesek megerősíteni, ezáltal a kutya viselkedését formázhatjuk aszerint, hogy milyen elképzeléseink vannak. A klikkerrel lehetőség nyíilik akár apró, véletlenszerű mozdulatok tudatossá emelésére, ezzel késöbb szinte bármilyen trükköt, mozdulatsort megtaníthatunk. A klikker további előnye, hogy a hang mindig egyforma, illetve akár több méter távolásgból is kivállóan hallható (főleg a kutya számára), így a jutalmazandó esemény és a jutalmazás között nem lesz a problémás reakcióidő és a távolság miatt a behívás zavaró jelenléte. A klikkerrel lényegében lefényképezzük azt a mozzanatot, amit rögzíteni kívánunk a kutyában, majd ha már tudatos, rendes parancsszóhoz is köthetjük.

Az alapok


A klikker lényegében egy egyszerű hangkeltő alkalmatosság, általában kis műanyag kulcstartó forma, benne egy fém lappal. Ha megnyomjuk ezt a lapot (vagy a gombot, ha van rajta) egy határozott kattanó hangot ad ki. A klikkert ha jól tudom eredetileg delfinek képzéséhez használták, majd rájöttek, hogy ez az eszköz nem csak a delfinek tanításánál nyújt segítséget, így jutott el a kutyákig, de már hallottam, hogy van, aki macskák tanításánál használja.

Maga a "klikk" hang természetesen a kutyának elsőre semmit nem jelent, sőt egyes kutyák frászt is kaphatnak tőle éppen ezért sose klikkeljünk a kutya fejéhez illetve a füléhez közel. Nekik sokkal jobb a hallásuk, ezt sose felejtsük el. Ha a kutyánk továbbra is összerezdül a hang hatására próbáljunk valami papírt, gumi darabkát, rágót stb. belenyomni a fém lapocskához, hogy tompítsuk a hangját.

Jutalomfalat


A képzéshez kulcsfontosságú, hogy megfelelő jutalom falattal rendelkezzünk. A kutyánk méretéhez képest arányosan kicsi falatokra van szükség, hogy az illata, íze meglegyen viszont ne legyen tartalmas harapni való. A legjobb általában valami főtt hús apróra kockázva, esetleg sajt. Boltban is kapni különféle jutalom falatokat, meg lehet ezeket is próbálni bár elég drágán szokták mérni és a tapasztalatom szerint sok kutyánál közel sem okoz érzelmi túlcsordulást.
Tehát a lényeg, hogy a kutyánk kedvére való legyen a jutalomfalat és megfelelően apró méretűre daraboljuk, hogy a kutya egyből el tudja nyelni, ne kezdjen el rágódni rajta.

Kondicionálás, klikker tréning


Ez a legfontosabb, az egész folyamat első lépése, ami egyébként rém egyszerű de kell egy kis gyakorlás, hogy ügyesen csináljuk. A képzés helyét úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg kevés inger legyen körülöttünk, legjobb talán otthon, kettesben a kutyával egy szobában. A jutalmat tegyük megfelelő tárolóba és legyen a kezünk ügyében. Álljunk a kutya mellé kezünkben a klikkerrel és mindenféle plusz mozdulat nélkül klikkeljünk, majd nyúljunk a jutalomért és adjunk egyet a kutyának. Nagyon fontos, hogy a klikkelést a lehető legegyszerűbben végezzük, ne kössük össze semmi plusz mozdulattal, pl. mintha a TV távirányítóját emelnénk légvonalba a TV-vel. A jutalomért csak azután nyúljunk a tartóba, ha már a klikkelés megtörtént. Ezek azért fontos dolgok mert a kutya nagyon jó megfigyelő, így könnyen lehet, hogy nem magát a klikk hangot fogja összekötni a jutalommal, hanem egy berögzött rossz mozdulatot. Tehát:  klikk + kis szünet + jutalom.
Ezt a folyamatot ismételjük legalább 10-20 alkalommal, majd pár óra múlva megint vegyük elő a dolgot. Észre fogjuk venni, hogy a kutyánk a klikk hangra egyre intenzívebben fog reagálni. Az egyes gyakorlások végén nagy dícséret jár a kutyánknak, adhatunk neki közben 3-4 falatot is a jutalomból, illetve egy levezető játék is jól jöhet.
Pár nap gyakorlás után már megpróbálhatunk pár alap dolgot is megtanítani a kutyának a klikker segítségével, erről egy következő bejegyzésben fogok írni.

A kutyák nem beszélnek!

Legalábbis úgy nem, hogy elmondják a gazdi telefon számát, amikor szükség van rá. Sokan nem gondolnak bele, vagy ha mégis, úgy érzik velük nem fordulhat elő, hogy a kis kedvenc külön utakra téved. Pedig ez nem egy ritka eset, hiába ügyesek-okosak a kutyáink, vannak helyzetek, amikor az ösztön erősebb. Elég ehhez egy tüzelő szuka, vadászni való préda, de egy komolyabb ijedség is elég lehet, hogy szem elől tévesszük egymást. Szerencsés esetben ez még a helyszínen megoldódik, de sajnos van, hogy mi és és a kutyánk is teljesen más irányba kezdi el keresni a falka másik felét. Persze előfordulhat a kertből meglépő kutya, pl. nyitvafelejtett kapu, kerítés alatt ásott alagúton, stb.

Ezekben a sajnálatos dolgokban egy a közös, mégpedig az, hogy ha a kutyát valaki megtalálja, tudja-e értesíteni a gazdit. 

A mostani blog bejegyzés alapja pont ma történt, anyámékhoz mentünk ki délelőtt a II. kerületbe. Leparkoltam a ház előtt, épp a csomagtartót nyitottam ki, amikor a főúton keresztül szaladt egy középtermetű keverék kan kutyus nyakörvvel, bilétával, láthatóan nagy reménnyel a szemeiben. Én inkább frászt kaptam, de szerencsére nem jött autó. A kutyában láthatóan harcoltak a belső hangok, hogy bízzon-e bennem vagy sem így a lehető legóvatosabban jártam el, leguggoltam háttal a kutyának, rá se néztem, hagytam, hogy ő kezdeményezzen. Ez nem is tartott sokáig, szinte rögtön odajött és körbe szimatolt, ezután láthatóan nyugodtabb lett. Ezt a gyakorlatot még ismételgettük egy kicsit, guggoló pózban finoman felé nyúlva engedett egy kis simogatást is (célszerűen a kutya fejének az oldala, lapocka rész az ideális ilyenkor, a feje tetejére, hátára rányúlás valamivel nagyobb fenyegetést jelenthet a fentről jövő mozdulat miatt). Ez láthatóan még nagyobb bizalmat ébresztett benne, pont annyira, hogy az udvarra bejött velem. Itt már én is nyugodtabb voltam hiszen mégsem a főút mellett, másfél méterre az elrobogó autók és buszok mellett kell bizalmat építenem a kutyába.

Egyik kutya, másik nem. Legjobb kutyás műsor!

Elindult a második évadja a szerintem legjobb magyar kutyás műsorának, a TV2-őn láthatjátok szombatonként. Szerencsére, aki az előző részeket nem látta, a csatorna weboldalán vissza tudja nézni.

A műsort egyébként Korom Gábor viszi, ő az elme a tükör módszer mögött. Mi a kutyaoviban találkoztunk először ezzel az egész dologgal, azóta bátran ajánlom mindenkinek az ovit és a sulit is, nem véletlenül.

A kutyasuliról bővebben: http://www.kutyasuli.hu/

Ingerszint és a Chevrolet Camaro

Több, kutyásokkal elkövetett beszélgetésből szűrtem le, hogy sokakban nincs pontos elképzelés arról, hogy egy kutya szemszögéből az ingerszintek meg zavaró dolgok pontosan hogy működnek, illetve miért van, hogy az otthon teljesen jól "működő" kutya az utcán látszólag megsüketül és nem hallgat a gazdira.

Nos, az imént találtam egy reklámfilmet és egyből beugrott ez az összefüggés. Képzeljük el, hogy a kutya a frissen diplomázott srác, a frigó szerepében a gazdi, akinek nem sikerült még a kutyáját ügyesen tréningeznie, az utcát, más kutyákat, embereket pedig az autó szimbolizálja.

Tovább nem is érdemes magyarázni, nézzétek meg a lenti videót, azon túl, hogy remekül példázza szerintem a tipikus kutyás hatalmas ingerszint dolgot, még jópofa is!




Természetesen megfelelő tréninggel, sok sétával és szocializációval nagyon könnyen és hamar elérhető, hogy a gazdi a sárga autó szerepébe kerüljön, minden más pedig szinte láthatatlan legyen a kutya számára.

ELTE Infopark

Ismét egy remek pont a XI. kerületben, igaz ez nem kijelölt kutyafuttató, de a terület méreteinek köszönhetően békésen megférnek a kutyások és az itt sétálok/tanulók/dolgozók.

Szerencsére azt kell mondjam, hogy a hely tiszta is, nincs "teleszarva", és nagyon remélem, hogy ez így is marad, éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a kutyapiszok felszedése. Nagyon nem volna jó, ha pár felelőtlen és trehány kutyás miatt tiltanának ki egy ilyen helyről minden kutyást.

A terület a Duna mellett található, a Petőfi híd budai hídfőjétől délre, ezért könnyen megközelíthető akár a pesti oldalról is.

Eldugott kutyafuttató

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot szeretnék megalapozni, megpróbálok pár igényes, tiszta és remek kutyafuttatót összeszedni és meglátogatni, hogy itt bemutathassam.

Az első ilyen hely a XI. kerületben van, méghozzá közvetlenül a Duna mellett a Kopaszi-gát mellett. A hely az Új Buda Center irányából közelíthető meg, az Etele út végénél kell tovább menni egyenesen a régi kábelgyár mellett, a Hengermalom út végéig. A park egyik része kutyával nem látogatható, de a kerítésen belépve jobbra kijelölt kutyafuttató található. Ez a terület részben lekerített csak, így csak akkor engedjük el a kutyánkat, ha már a behívás biztos. Mint a lenti panoráma képen láthatjátok, az egyik oldala a futtatónak egy lejtős, bokros szakasz, ami után közvetlenül a Kopaszi öböl található, nincs sodrás így egy kis pancsolás sem akadály.

Mi rendszeresen járunk ide, hétköznap délelőtt nagyon kevesen vannak, sokszor üres a hely, a délutáni órákban szoktak páran lenni, de általánosságban kimondható, hogy kevesen ismerik a helyet.

FRISSÍTÉS:
A futtató mellett lévő épületet átalakítása gőzerővel zajlik, úgy hallottam a Rio költözik ide, miután a Petőfi híd budai oldalról el kellett menniük. Ez az épület valami yacht kikötő része volt úgy tudom, jelenleg talán a teraszt szélesítik, illetve alakítják át a belső tereket. A kutyafuttató továbbra is megközelíthető, ezen a téren egyelőre nincs változás.

Az alábbi panoráma megtekintéséhez Silverlight plugin szükséges, a lenti térképen pedig láthatjátok a pontos helyét a futtatónak.

Ha ismertek remek kutyafuttatót, kommentbe írjátok meg!