 |
Perdi "macifogásban" |
Egy rövid történettel kezdeném el ezt a blogot, azaz, hogy jutottam el idáig. Régi állatszerető család vagyunk. Háziállat nélkül nem igazán tudtuk elképzelni az életünket, hisz hozzánk tartozott, gyerekkorunktól. Valamivel több, mint egy éve úgy döntöttünk a párommal, hogy nagyobb fába vágjuk a fejszénket és beszerzünk egy kutyát is a cicánk melle :) Nagyjából persze tudtuk mi vár ránk: állandó sétáltatások, macskával való összeszoktatás, valamiféle rendszeres életmód, ezért jól meg kellett gondolnunk milyen fajtának tudjuk kielégíteni az igényeit egy belvárosi lakásban. Behatároltak voltak a lehetőségeink, hisz tudtuk: ide nem fogadhatunk be pl. egy Berni pásztort vagy egy Dán dogot :)
Sokat gondolkodtunk milyen fajta az, ami nem túl nagyméretű, nincs óriási mozgásigénye, mint pl. egy border collie-nak és össze tud barátkozni az ereje teljében lévő cicánkkal.
Végül a döntés megszületett, és a kiszemelt fajta egy West Highland White Terrier azaz egy Westie lett. hisz előtanulmányaink alapján tudtuk: kistestű lánykutyákkal kevesebb a konfliktus, s bizony első kutyásként, ez nem volt utolsó szempont.
Párom nem kis keresési tapasztalattal és lelkesedéssel belevetette magát az internetbe, hamarosan volt is pár címünk. Mivel körvonalakban azért az állattartással tisztában vagyok, így az első cím rögtön nem bizonyult szimpatikusnak.